Még tombol a vírus, de már valami dereng, reménykedünk a minél közelebbi pozitív
befejezésben. Olyan igazi hollywoodi végkifejletnek örülnénk, bár az elhunytak és betegek
száma már ezt nem teszi lehetővé. Mi lesz a következő, mert ez a kérdés már automatikusan
ott fészkel az agyunkban. Hosszú évekig, évtizedekig azt hittük, hogy minden simán megy,
megvolt a rendszerváltás, kezdtünk valóban élni, olyan kicsit úrias módon, amikor a 2008-
2010 es gazdasági válság begyűrűzött hozzánk is. Kilábaltunk, de már akkor tudhattuk volna,
a sima út, a laza élet nem tarthat örökké. A mostani nemzedékeknek is jár egy kis balhé,
amikor a göröngyök szaporodnak az úton.

Ekkor jött a vírus, amit ha nem is ilyen formában, de sokan megjósoltak. Könyvekben,
filmekben, gazdasági előrejelzésekben, de elhessegettük magunktól a rémképeket, majd csak
lesz valahogy most is- mondtuk. Tévedtünk, világosan látszik ez a járvány még sokáig velünk
marad, és persze addig mutálódik is rendesen. Brit, dél-afrikai, brazil vagy akár bármilyen
típusú variáns teszi tönkre, és módosítja eddig megszokott életünket. Védekezünk, feszt
erősítjük az immunrendszert, szedjük a vitaminokat marokszám, de ez még mindig kevés.
Oltatjuk magunkat, nézzük a statisztikákat, és reménykedünk, hogy a mi családunkat elkerüli
a baj.
Mostanában kimerészkedünk már az első oltás után 3 héttel és várva a következő dózist, kellő
távolsággal, maszkban, teraszon látogatjuk az unokákat, hogy végre ne csak halljuk, hanem
lássuk is őket. Nőnek, idősödnek, érnek a gyerekek, de szerencsére még velünk is szívesen
jönnek négyesben nyaralni. Ezek a hetek megfizethetetlenek és utolérhetetlenek. Ilyenkor van
idő a tere-ferére, és akár egy hét alatt is többet tudunk meg róluk, mint más körülmények
között egy év alatt.
Most hétvégén, 17 éves, komoly nagyfiú unokám, akit nagyon érdekel a világ folyása és
minden módon tájékozódik az internet, könyvek segítségével, azt kérdezte tőlünk, nem kis
aggodalommal a hangjában, - ugye nem lesz háború? - gondolva az ukrán-orosz konfliktus
egyre aggasztóbb kibontakozására. Nem is gondoltuk volna, hogy ez őt mennyire
foglalkoztatja, de már naprakészen sorolja a határokon felsorakoztatott fegyvernemek számát,
a haderő komolyságát bizonyítva. A fenébe már ez is- mondom magamban.  Nem elég ez az
egész áldatlan állapot, végre már azt hinnénk, ok, megúsztuk, akkor jön egy újabb
félelemforrás.
Az utóbbi egy évben megtanultuk, hogy az érzelmi intelligencia mennyire fontos a döntések
meghozatalában és a mindennapi stressz elviselésében. A négy alap érzelem, úgymint - öröm
- bánat - félelem - harag - minden formában megnyilvánul, melyek átjárják a napi érzelmi
hullámvasút kanyarulatait. Pussoljuk, hogy sok öröm érjen bennünket, mert ez segít elviselni
az egész helyzetet. Örömködünk, gyűjtjük a pozitív energiát, hogy másoknak is adhassunk
belőle. Különösen a nők szerepe kiemelten fontos e téren /is/, mivel ha ők mosolyognak és ezt
az érzést erősítik otthon és a "home office" terén is, akkor nagy baj nem lehet, és a
legingerültebb férfi lelket is megszelídítik. A gyerekek "home learning " hangulata is nagyban
attól függ, hogy milyen az otthoni környezet.
A félelem, ha arra gondolunk, hogy tényleg mi van, ha ebből a konfliktusból háború lesz már
megint gyomorszorító érzés, és kezdődhet az aggódás újabb hulláma. Persze ne izgulj,

megoldódik- mondjuk a gyereknek, aki már nem is gyerek, hanem egy gondolkodó felnőtt,
akit komolyan aggaszt, a -mi lesz ha-...  Jobb nem belegondolni, a mi lesz ha-ba, mert akkor
valóban nagy bajban leszünk és nem azzal foglalkozhatunk, hova menjünk nyaralni. Jó lenne
már egy kicsit megnyugodni és azt érezni, hogy a vírus "sikeres" kezelése után
visszatérhetünk korábbi életünk módosult formájához, és újra formálhatjuk, rendezhetjük a
sorokat, és jön egy békésebb, kiegyensúlyozottabb korszak, legalább a következő 10-15 évre.
De jó lenne!
Haragszom, elég volt! Bizakodni, reménykedni akarok, és szinte mesterségesen erősítem
magamban ezt a fajta megközelítést, hogy a félelmet ne erősítsem. Igen, megoldódik,
megegyeznek az erőfitogtatás után jönnek a tárgyalások, és minden mehet előre, azaz jöhet a
következő konfliktus, amit kezelni kell és lehet. Addig marad a belső hang, a -mi lesz ha-, és
elhessegetem magamtól és az unokám lelkéből is a félelmet, ne gondolj rá.
Alapvető szabály, amit nem tudsz befolyásolni, engedd el. Törődj bele, hogy nem rajtad
múlik, élvezd az életed, örülj az apró és nagyobb kellemes történéseknek és ebből táplálkozz.
Ne a félelmet, a haragot és a bánatot erősítsük, mert belerokkanunk és már annak sem tudunk
örülni, aminek lehetne.
Közhely, de igaz, még soha nem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy, ami azt jelenti, hogy
az élet, az idő a problémák, a konfliktusok nagy részét megoldja. Ebben bízhatunk, addig
pedig éljük az életet a magunk módján. Bízzunk a józan észben, a belátásban és a
kompromisszumkészségben, a világnak most nyugalomra van szüksége, hogy újra értékelje,
teremtse és felépítse magát! Remélem ezt minden nemzet tudja!