Rég nem vártuk ennyire, hogy vége legyen egy évnek, mint idén. Még van pár nap, de már visszaszámolunk. Milyen volt? Márciusig nem is volt baj, minden ment a szokásos mederben. Vártuk a tavaszt, terveztük a nyarat, dolgoztunk, éltünk. Akkor jött az első hullám, a vírus, a COVID 19 kezdete. Az olaszországi helyzettől megrémültünk, megvolt az első bezárkózás, karantén, de igazán nem vettük annyira komolyan, hiszen a számok alacsonyak voltak. Ilyen helyzetben szoktuk azt mondani, minket elkerül a baj, bennünket nem érinthet a betegség. Emlékszem, álltam a pénztárnál az egyik drogériában és kiraktak egy rekesz maszkot. Gondoltam veszek egy 10-es csomaggal, jó lesz valamire. Akkor még nem tudtam, hogy legalább 5 csomaggal kellett volna vennem. Nagy keletje volt a család körében hétvégén. Utána hiánycikk lett , majd divattá vált, fekete, kutyás, macskás, minden színben és mintával. Ha nem vásárolunk csak mackónadrágot és pólót, legalább a maszkban divatozzunk.

Jött a nyár, lenyugodtak a kedélyek, hurrá nyaralunk, lett a jelszó. Tele volt a Balaton, a hazai turizmus, ha rövid időre is virágzott, azután, gyorsan elhervadt. Megnyíltak a határok, a merészebbek a tengerparton élvezkedtek. Meg is lett a böjtje, jött a második hullám. Szerencsére még október közepéig tartott az indián- magyar nyár és a teraszok benépesültek, hogy egy utolsó lendülettel az éttermi business is levegőhöz jusson.

Azután a második hullám erőteljesen berobbant, súlyos és még súlyosabb, emelkedő betegségi számokkal. Hiába a tiltás a magyar az magyar marad , virtusként a bevásárlóközpontok lettek a tobzódás helyszínei. Az utcák üresek, de a plázázás megy nekünk. Kialakult a védekezési kultúra, maszkviselés, távolságtartás, gyakori kézmosás, reméljük működik, csináljuk. Eljött a minden évben várva várt karácsony, újra forgalmi dugók az utakon és a parkolókban is. Vásárolunk, főzünk, készülődünk. Új tervek, megoldások születtek ,ki hogyan ünnepel, terasz , rokon látogatás, ki mennyire fél a következményektől.

Ezen is túl lettünk. Már a szilveszter az évzárás a fókusz és várjuk , 2021-et ,mint a csodát , a fordulatot hozó évet. Az óvatosság beleivódott a mindennapjainkba, már nem vagyunk vad optimisták, kivárunk, meglátjuk ,mi lesz. Mit hoz a következő év, reményt , hogy elmúlik a veszély és a vírus „Demoklesz” „– kardja eltűnik és élhetjük tovább a szokásos életet. Tervezhetünk, a bizonyosság, a biztonság visszatér, pedig ez még csak vágyálom. Oltassuk vagy ne oltassuk? Most ez a fő kérdés? Ha igen melyikkel, ha nem akkor milyen hátrány érhet bennünket. Mi a jobb variáns, hogyan döntsünk. Ugyanakkor már az új vírus mutáció a „ spájzban „ van , de mit tehetünk,erre már nem is figyelünk annyira. Jöjjön ,aminek jönnie kell,csak legyen már vége. Sokak véleménye szerint a siránkozásnak nincs értelme,hiszen az előttünk, több háborút ,világégést megélő nemzedékek, küzdöttek és igyekeztek túlélni, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Most a szabályok betartása követel fegyelmet, türelmet, megfelelő magatartást tőlünk. Ez sem könnyű,de a panaszkodásnak nincs értelme. Mit vesztettünk 2020-ban ? Korosztályok szerint mást és mást. A fiatal generációk új módszereket tanultak,de a társas ,csapatlét előnyeit korlátozta a karantén. Bízom benne , újra megtanulják,mit jelentenek a személyes ,emberi kapcsolatok. Az idősebbek érezték újra a szabadság hiányát,amire annyira vártak 30 évvel ezelőtt. A megnyílt határok , a több utazás lehetősége 2020-ban újra kitolódott. 2021 első hónapjai még a vírus árnyékában telnek, de készülhetünk a kevésbé vészterhes időszakra, ez az optimista olvasat. Én is ezt teszem, családommal együtt , ki-ki a maga területén. Kezdődhet az iskola , bár az online módszerek biztosan megmaradnak. Járhatunk dolgozni , irodázni valamikor, persze a nemzetközi cégek óvatosak és csak az év közepére tervezik a home office- ból való visszatérést.

Alig várom, hogy utazhassunk, hova , bárhova ,csak menjünk végre. Spóroltunk 2020- ban , pár utunk füstbe ment ,de a pénz megmaradt,így újra tervezhetünk. Szilveszter ,amikor koccintunk és minden jót kívánunk egymásnak, szeretteinknek és persze magunknak is , gondoljunk arra , hogy a változás jó is lehet . A nehézségek erősítenek bennünket, harcra fel, újult erővel haladhatunk előre, hogy a 2020 tapasztalatai beépüljenek a 2021-es tervekbe. Optimista vagyok, nincs más út , mint előre mondogatom magamnak és hiszek benne, hogy a kvázi elvesztegett év nem volt hiábavaló ,tanultunk a környezetünkről, saját magunkról . Az idő olyan faktor , amiből mindenkinek egyformán jut , ez mindenkire igaz, ebben nincs eltérés,hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló időt és milyen energia mozgat bennünket , ez az,ami segít.

Egészségünkre, mondja a magyar , akár pálinka, akár pezsgő van a poharunkban, továbbra is ez legfontosabb , meghatározó 2021-ben is. Egészség,energia és jókedv, ez a „szentháromság” segít nekem nap mint nap, támogat abban ,hogy végezzem a dolgom és segítsem szeretteimet és üzleti partnereimet céljaik elérésében. Kívánom, hogy 2021 - jó év legyen , melyre majd 2022-elején szívesen visszatekinthetünk.